Miután nyárból sosem elég, mondom ezt a méteres hókupacok alól, szóval elruccantunk Tenerife-re novemberben, amikor itt úgysem látni a napot hetekig…
A képekböl szerkesztettem egy könyvet, íme a pdf itt megnézhetö:
Tenerife 2010
Hétfön visszatértünk Finnországba. Az út egy kicsit izgalmasra sikeredett, illetve a körítés. Olcsi ugyanis vasárnap reggel kinyúlt. Lázasan ébredt és még a hasa is ment. Egész nap feküdt, és azon filóztunk, mikor megyünk akkor haza (finnbe)*
Szüleim is jöttek aznap az autóért, hogy hazavigyék Csornára, s apukámnak egyedül kellett hazatalálnia. (Eddig minden alkalommal Olcsi kivezette öket Peströl, majd hazabkvézott) De hála az M0s elkerülönek, apu kijutott a nagy Bpeströl. Persze annyira izgult, hogy nem birt leulni sem, csak járkált fel salá, indulásnál meg elbúcsúzni is elfelejtett. 
Benedek meg már napok óta extrahülye volt. És persze aznap tetözött az egész. Folyamatosan sikítozott, levert minden cuccot mindenhonnét, kihúzta a telefonzsinort, eldobalta a dolgokat, harapott, rugott, ütötte a tükröt, üvegajtót, tépkedte a tapétát, es persze Rozit molesztálta… Így elökerült a fakanál… Ezt nem is részletezem, itt biztos feljelentenének érte…
* mindig azt mondjuk hogy hazamegyünk, és nem tudom hogy csapódik le ez BBnél… persze mikor nézett rám kérdöen, próbáltam magyarázni a dolgot.
Egy szó mint száz, Olcsi jobban lett másnapra, igy együtt jöttünk haza.
Ezzel még nincs vége a sztorinak, mert megmaradt eröinket szorgosan csapolják a gyerekek. Elsö este BB ébredt fel, de hamar megnyugodott, viszont Rozit felverte, és ö nem aludt vissza, csak 3óra próbálkozás után. (Hajnali fel2 tol fél 5ig)
Aztán Rozi tegnap este nem várta meg a hajnalt, 10perc alvás után felriadt izzadtan, és nagyon jól érezte magát az ölemben 3 órán keresztül… Pedig kivételesen korán sikerült letenni öket, de Rozi megoldotta hogy csak 11 után lett csönd. Szóval ö sem “kicsibaba” már… Olcsi még tápszerért is elugrott, és az ágyát is áthoztuk hozzánk, 2 kúpot is kapott… Szóval fogalmunk sem volt mi a baj. Ma orvoshoz is megyünk, hátha mégis a füle fájt…
És végezetül itt egy fotó a hazaútról, merthogy ez itt egy fotóalbum…
Utazás
